Az első felnőtt válogatottunk

Balmazújváros csapatában nem futballozott még olyan labdarúgó, aki a felnőtt magyar labdarúgó válogatottban korábban már játszott. Ez az állítás 2015.05.09-ig volt igaz, ugyanis akkor, a Cegléden 4-0-ra megnyert bajnokin mutatkozott be nálunk Farkas Balázs (1988.04.24.), akit eddig támadóként foglalkoztattak a klubjai. Balázs, egy hosszadalmas, műtétet követő rehabilitáció után, az elmúlt bajnokságban csak két találkozón léphetett pályára, de a mostani idényben már számíthat rá Feczkó Tamás. Még a játékosunkkal készített interjú előtt kérdeztem meg róla a vezetőedzőnk véleményét: „Balázs extraképességű labdarúgó. Nem véletlen, hogy már 18 évesen bemutatkozhatott a felnőtt magyar válogatottban, és a Dinamó Kijevben futballozhatott. Mentalitása, technikai tudása kiemelkedő, s nagyon örülünk, hogy a csapatunk tagja.

Labdarúgónkkal egészen a kezdetektől kezdtük a beszélgetésünket.

indexHol és mikor kezdtél el futballozni?

– Kilencéves koromban Nyíregyházán, ahol végigjártam a „szamárlétrát”, és két szezont a felnőtteknél is játszottam. Détári Lajosnál mutatkoztam be az NB I-ben tizenhat évesen, majd a következő évben már az NB II-ben voltunk a Szparival.

Nagyon hamar a Dinamo Kijevhez kerülhettél. Mikor? Hogyan, hol láttak meg?

– A gimnázium elvégzése után kerültem hozzájuk. 15 éves koromtól játszottam a különböző korosztályos válogatottakban, és volt egy U-18-as meccsünk az ukránokkal, ahol három gólt sikerült rúgnom, s ezt követően vittek el.

Milyen volt az ott eltöltött időszakod?

– Azonnal a felnőtt csapathoz kerültem, ahol minden jól indult. Játszottam a Dinamóban, a magyar olimpiai-, és felnőtt válogatottban. Aztán edző-, sportigazgató váltás is történt a klubnál, majd következett az első komolyabb sérülésem. A jobb térdemben elszakadt a térdszalag, s jött az első műtét 2008-ban.

Kik voltak akkor az ismertebb labdarúgók a kijevieknél?

– Például Szergej Rebrov, aki most a Dinamó Kijev vezetőedzője. De szerb, horvát, nigériai válogatottak egész sora futballozott akkor ott, és hat-hét brazil mindig. Itthon lehet, hogy nem sokat mond a fehérorosz Valentin Belkevich neve, de ő is nagy sztárja volt az akkori Dinamónak, s örülök, hogy vele is játszhattam.

A kijeviek legendás edzője, Lobanovszkij óta tudjuk, hogy ott egy alapozás igencsak embert próbáló „kiképzés”. A te ottani idődben is az volt?

– Én úgy gondoltam, mikor odakerültem, hogy itthon keményen edzettem addig is, de ott ez még keményebben történt. Nagyon komoly gondot fordítottak a fizikai felkészítésre, de azért ki lehetett bírni azt is. Manapság már ott is ugyanolyan hangsúlyt kap a technikai képzés, mint a fizikai.

Mikor készültem a veled való beszélgetésre, találtam egy Hrutka János interjút a vs.hu-n, ahol többek között ő ezt mondja: (a teljes interjú: http://vs.hu/sport/osszes/hrutka-janos-mindenki-a-maga-dzsudzsakjat-keresi-0129#!s33) „Sokszor eszembe jut Farkas Balázs, akit Nyíregyházáról tudtunk eladni a Dinamo Kijevnek. Az ukrán sztárcsapatban 17 évesen játszott a felnőtt csapatban, aztán magyar válogatott lett. Más kérdés, hogy utána szalagszakadás hátráltatta a pályafutását. Viszont neki köszönhetem életem egyik legnagyobb élményét – s, lám, ez a menedzserek munkájának szép oldala -, hiszen személyesen Sir Alex Fergusonnal tárgyaltam róla. Meg akarta venni a Manchester United, végül ez leginkább azért hiúsult meg, mert szerződése volt a Dinamóval, és jogilag nem volt lehetséges a megállapodás.” Azért az nagyon nagy szó, hogy rólad tárgyaltak Sir Alex Fergusonnal, a híres menedzser manchesteri irodájában.

– Igen, abban az időben is figyelték, keresték a nagy klubok a fiatal tehetségeket, és Sir Alex Ferguson is látott egy – azt hiszem, hogy korosztályos válogatott – mérkőzésen. Fel is vették a menedzseremmel a kapcsolatot, de az első komolyabb sérülésem „pontot tett” erre, és meg is szakadt ez a vonal. Ám ez is segített engem abban, hogy a kényszerű kihagyások után újra és újra talpra tudjak állni.

18 évesen lettél válogatott. Ki volt akkor a szövetségi kapitány?

– Várhidi Péter, akinél korosztályos válogatott is voltam előtte. Az ő kinevezésével egy fiatalítási hullám is elindult a nemzeti tizenegyben, s akkor kaptam én is lehetőséget az ottani szereplésre. Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem ezt akkor, és érzem most is, nagy büszkeséggel tekintek erre vissza.

2009 nyarán tértél vissza Magyarországra, és a korszak három legmeghatározóbb NB I-es csapatában, a Videotonban, a DVSC-ben és a Győri ETO-ban játszhattál. Sajnos, sérülések miatt nem túl sokat. Milyen jellegű problémák voltak ezek?

– Mint már említettem, az egész Kijevben egy keresztszalag-szakadással kezdődött a jobb térdemben, amiből visszatérve izomsérüléseim voltak a Videotonnál. Debrecenben lágyékproblémám volt, majd a baltérdemben szakadt el a keresztszalag. Győrbe már sérülten érkeztem, ahol egy nem jól sikerült műtétet kellett egy újabbal korrigálni, ami után hosszabb kihagyásom volt.

Nem lehet, hogy az játszhatott szerepet a sok sérülésben, hogy a Dinamó Kijevben kapott terhelésre nem voltál még fizikailag felkészülve?

– Elképzelhető, de azért ott 10 kg izmot rám pakoltak elég rövid idő alatt. Én inkább azt látom oknak, hogy a felépüléseknél mindig a maximumra törekedtem az edzéseken, még pluszgyakorlásokat is beiktattam, s nem fordítottam elég időt a regenerációra. Ma már ezt tudom, de annak idején nekem még nem tanították.

A Győri ETO után, 2013 nyarától leálltál?

– Nem önszántamból, de ez az időszak a rehabilitációról szólt.

Hogyan kerültél Balmazújvárosra?

– Feczkó Tamás ismert, s a helyzetemet is, a klub pedig korrekt volt, mellém állt, segített. 2015 májusában már itt játszhattam, de ezt követően újra megsérült a térdem, újabb műtét következett. Most úgy látom, hogy jó úton haladok afelé, hogy ismét felépítsem magam, és a régi legyek.

Még mindig fiatal vagy. Milyen céljaid vannak még a labdarúgásban?

– Ha már tízszeres bajnok, és gólkirály lennék, akkor is azt mondanám, mint amit most érzek. Szeretném azt csinálni, amit szeretek. Focizni, élvezni a mérkőzések, az edzések hangulatát, még nagyon sokáig. Sikereket elérni a klubbal, lehetőleg mindig győztesként levonulni pályáról.

Most hogy vagy? Kisebb sérülésről lehetett hallani.

– Most nagyon jól, a sérülésekkel kapcsolatban pedig immár óvatos vagyok. Ha érzem a problémát, inkább kihagyok 2-3 napot, hogy a nagyobb gondot megelőzzem. Szerencsére ezt a szakmai stábunk is tolerálja.

G.S.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?