Szurkolók, játékosok, stábtagok: fogjunk össze – együtt bármire képesek lehetünk!

Laczkó Jánossal, asszisztensedzőnkkel beszélgettem a siófoki fiaskóról, a heti munka fontosságáról, valamint a jövőről.

A siófoki meccs végig ikszesnek tűnt, mégis kikaptunk. Hogy emlékszik vissza a találkozóra?

Igen, valóban ikszes, vagy egygólos mérkőzés volt. Az első húsz perc nem úgy sikerült, ahogy azt elterveztük. Aztán sikerült bemelegedni a találkozóba, s el is kezdtük mi uralni a mérkőzést. Majd a második félidőben fújtak ellenünk egy tizenegyest, melyet Szécsi hárított, s ekkor a szakmai stábbal abban reménykedtünk, hogy ez adhat erőt a folytatáshoz. A játék képe is azt mutatta, hogy rendben vagyunk, de a végjáték az sajnos úgy sikerült, ahogy. A második gól az már szinte lényegtelen is volt. A csapatot viszont abból a szempontból dicséret illeti, hogy végig előrefelé játszottunk, s akartuk a győzelmet. Abban azonban javulnunk kell továbbra is, hogy minél előbb el kell döntetnünk az olyan mérkőzéseket, amelyeket mi uralunk. A mérkőzések egyes periódusaiban pedig nagyobb koncentrációra van szükségünk.

Mi volt a héten a legfontosabb feladat?

Igazából a munka az hétről-hétre hasonló, csak az ellenfél változik. Elsősorban most is a saját játékunkat elemeztük, arra fókuszáltunk, hogy az teljesen rendben legyen, javítsuk ki az esetleges hibákat, s fejlődjünk, javuljunk napról-napra. Megnéztük a pozitívumokat, és a negatívumokat is – a pozitív dolgok erősítenek, a negatívakból pedig tanulnunk kell. Kielemeztük az ellenfelet, feltérképeztük őket. Igazából nincs egy konkrét fontossági sorrend, összetett az a munka, amit hét közben végzünk.

Mit vár a Csákvár elleni hétvégi meccstől?

Azzal kezdeném, hogy továbbra is szeretnénk, ha élvezhetnénk a lelkes szurkolóink támogatását. Álljanak ott mellettünk, hiszen sokat jelentenek nekünk. A balmazújvárosi futball nélkülük nem létezne, hajtsanak bele minket a győzelembe vasárnap. Velük együtt bármire képesek lehetünk. A játékosoktól pedig agresszivitást, fegyelmezettséget várok. Önbizalmat szeretnék látni mindenkin, hiszen minden játékosunkban megvan az a plusz, ami kell egy-egy győzelemhez. El kell hinniük, hogy képesek a száz százalékra. Csapatként verhető a Csákvár, ha meglesz a csapategységünk, ami szokott, akkor meglehet a győzelem.

Fogynak a mérkőzések, közeledik a bajnokság vége. Mi lesz a legnehezebb feladat a hajrában?

Akár játékosként is megtapasztalva, de akár edzőként is már azt mondhatom, hogy a bajnoki szezon második fele, vagy a hajrá, az mindig kiélezettebb csatákat szül. A mi helyzetünkben ez még inkább körvonalazódik most, nincs fontossági sorrend a meccseink között. Minden meccs ugyanolyan fontos innentől. Ez azonban mindig egy jó lehetőség arra, hogy a játékosok bebizonyítsák azt, hogy képesek NB II-es szinten, vagy akár ettől is nagyobb szinten futballozni. Az, hogy most a tabellán nem vagyunk előkelőhelyen, ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk képesek többre. Összességében az a legnehezebb, hogy a játékosokkal elhitessük, hogy megvan bennünk minden, ami a jó eredményhez kell. Mindenkinek “át kell mennie a falon”, össze kell fognunk, elő kell vennünk az utolsó erőtartalékokat, s megmutatni, hogy mire is vagyunk képesek! Kellenek a karakterek, s együtt bármire képesek lehetünk!

P.I.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?