Szezonértékelő – 4. rész – Dr. Tiba István

A 2018/2019-es szeont értékelő rovatunk befejező részében Dr. Tiba István, az utánpótlás klub elnöke beszélt az edzőkről, fiatalokról, és a jövőről is.

Három edző, három időszak. Hogy emlékszik vissza Horváth Ferenc menetelésére?

Nagyon nehéz időszak volt az. Az ember megszokta azt, méghozzá könnyen, hogy jó csapatok ellen játszik hétről-hétre egy jó csapattal, s bárki ellen partiba tud lenni. Azonban az anyagi forrásaink megszűnésével sok magyar játékost el kellett engednünk az NB I-es szezon után. Még most is tartom azt, ha az akkori magyar labdarúgóinkat meg tudjuk tartani, akkor az elmúlt NB II-es szezont megnyerjük. Erre nem volt lehetőségünk, új csapatot építettünk, ami nem volt könnyű feladat. Végül sikerült egy jó csapatot összeraknia a vezetőedzőnek, hiszen döntő szava ebben leginkább Horváth Ferencnek volt. Az elején jöttek is az eredmények – kilenc meccsen nem kaptunk ki. Aztán el kellett, hogy engedjük Szombathelyre, még ha fájt is a szívünk, nem lett volna etikus, ha „magunkhoz láncoljuk” Horváth Ferencet és stábját.

Őt Bekő Balázs követte.

Így van, őt Horváth Ferenc ajánlotta. Bekő Balázs valahogy nem találta meg a hangot az együttessel. Az okát pontosan nem tudom, de talán ezzel már kár is foglalkozni.

A télen pedig érkezett Toni Golem, és a horvát vonal.

Szükség volt a váltásra, hisz legjobb kiesőként fordultunk a télbe. Akkor tőlük azt kértem, hogy a lehetőségünkhöz mérten a legjobb eredményt hozzuk ki. Ebben az időszakban az már látszott, hogy a tulajdonosnak nem az a célja, hogy minél jobban szerepeljünk, hanem el akarta lehetetleníteni a futballt. Szerencsére az edzői stáb jól kezdett ennek ellenére is, majd jött egy nagyon komoly vereségsorozat. Ekkor sokan számon kérték rajtam, hogy miért nem küldöm el az edzőket, én úgy ítéltem meg, hogy nem az edzői stáb a hibás a rossz szériáért.  A csapat kitette szívét, lelkét a pályán, nem lettem volna tisztességes, ha elküldöm az edzőket, s végül az idő engem igazolt.

Mennyire elégedett összességében a szezonnal?

Ilyen körülmények között már ezt is sikernek értékelem, hogy bennmaradtunk. Az elmúlt években persze nem ehhez voltunk szokva Balmazújvárosban, de egy ilyen ellenszélben, amikor is a tulajdonos nem segíteni próbál, hanem hátrál, már ez is hatalmas fegyvertény. Ha a körülményeink jobbak, jobban támogatott volna a tulajdonos, akkor biztos, hogy az első nyolcban végzünk. Ettől többet tudott ez a csapat, többre lett volna képes, ez most így alakult. A szurkolóknak viszont így is köszönöm az egész éves támogatást, és hogy kitartottak mellettünk végig. A labdarúgóknak, az edzői stábnak, és személy szerint nekem is nagyon jól esett.

Fiatalok is debütáltak az elmúlt szezonban. Lehet ez a jövőben egy fajta koncepció is a klubnál?

Nagyon sokan kétkedve fogadták, mikor az Olasz Focisulival együttműködést írtunk alá. Szeretnénk azt bizonyítani, hogy Balmazújvárosban az utánpótlás is országos szinten jár. Ehhez kellett egy vérfrissítés edzői fronton, és nem azért, mert az előző edzői gárda rossz lett volna, hanem azért, mert kevesen voltak. Hoztunk sok új játékost is, épülünk. Nekem koncepcióm igen, hogy legyenek a felnőtt csapatban saját nevelésű fiatalok. Azt mondhatom, hogy Varga Balázs, és Ferenczi József révén az első két gyümölcs be is érett, ha fogalmazhatok így. Nagy öröm, hogy még számtalan fiatal vár bemutatkozásra, szóval ez a jövőnk igen.

Önnek mindig is szívügye volt a futball. Mi lesz a jövőben, hogyan tovább?

Jól mondja igen. Sokszor személyemet ért támadások céltáblájává tették a futballt, ennek ellenére sem törtem meg. A város a futballnak köszönhetően is rengeteget fejlődött, s aki ezt nem látja, az nem is akarja látni. A 2018/2019-es szezon rávezetett arra, megmutatta azt, hogy nagy ellenszélben azonban nem lehet dolgozni. Továbbra is a futball az egyik szerelmem, de most még nem tudok mondani semmit a jövővel kapcsolatban. Egy biztos: hosszú távú szélmalomharcot nem lehet folytatni. Ha nem lesz egy olyan tulajdonosa ennek a klubnak, aki megérti, hogy megvan a létjogosultsága a focinak – ugyanis itt van egy jó infrastruktúra, van egy jó szakmai stáb, sőt a munkatársaink is profik, beleértve a mosónőket, irodistákat, könyvelőket, mindenkit, aki tesz a klubért – akkor nem tudom, hogy hogyan tovább.

Szerelme a futball, így gondolom mindent meg fog tenni, hogy legyen folytatás. Mondjon valami biztatót, legyen szíves!

Ha viccesen akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy hajrá. Ez a biztatás! Természetesen próbálok támogatót találni, mindent meg fogok tenni a balmazújvárosi futballért is. Annyira viszont már nem vagyok naív, hogy egy olyan küzdelembe kezdjek bele, ahol biztos a bukás. Minden követ megmozgatok majd a közeljövőben, s meglátjuk, hogy alakul.

P.I.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?