Folytatjuk értékelő sorozatunkat. Ezúttal egy rutinos játékosunk beszél a 2018/2019-es szezonról. A 3. részben pedig majd egy fiatal labdarúgónk összegzi, hogy miként látta az immáron hátunk mögött hagyott időszakot.
Egy szezon, három edző. Volt ennek jelentősége?
Nagyon is! Egy-egy edzőváltás mindig újat hoz, mindig nagy befolyással van ránk. Horváth Ferenccel és stábjával jól kezdtük a bajnokságot. Megvolt a lendületünk, megvoltak az elképzelések, s ezekhez párosultak az eredmények is. Őket Bekő Balázs követte vezetőedzői poszton, én ebből az időszakból arra emlékszem, hogy beragadtunk, valamiért nem jöttek úgy a sikerek már. Ekkor voltak különböző problémák a csapatnál, de mint már oly sokszor, a vezetőségre ekkor is számíthattunk, képviselőúrék megoldottak mindent végül. Majd következett a horvát vonal. Toni Golem munkájának kezdetén úgy éreztem, hogy a csapat megrázta magát, sikerült összeszedni magunkat, rendezni a sorokat. Az első időszakban jöttek is a sikerek, aztán pedig egy mélyrepülés. A vége megint jól sikerült. Bennmaradtunk, ennek nagyon örülök, de ne felejtsük el azt sem, hogy a bajnokság kezdetén sokkal nagyobb célokkal vágtunk bele a meccsek sűrűjébe.
Hosszú ideig sérült voltál ebben a szezonban. Mennyire volt nehéz “külső szemlélőnek” lenni?
Nagyon! Az első félévben gyakorlatilag végig sérüléssel küszködtem. Először a térdemmel voltak problémák, majd a gerincemmel. Kívülről sokkal jobban izgultam a csapatért, hiszen ott tétlenül tudtam csak ülni. A pályán tudsz tenni is a csapatért, a klubért, hogy sikeres legyen.
A visszatérésre hogy emlékszel vissza?
Boldog voltam. Nehézkes volt az eleje, hiszen vissza kellett hozni a formám. Nem egyszerű egy ilyen hosszabb sérülés után visszarázódni az az előtti mindennapi rutinba. Végül sikerült, amikor pedig játéklehetőséget kaptam, akkor megpróbáltam meghálálni a bizalmat.
Olyannyira sikerült, hogy olykor-olykor még csapatkapitány is voltál.
Igen, de ezt én soha nem lihegtem túl, mármint a szó jó értelmében. Nem feszültem be tőle, nem szálltam el emiatt, inkább örültem, hogy az edzői stáb, és a csapat is megbízott bennem annyira, hogy megkaphattam a karszalagot. Ez azonban nagy felelősség is, hiszen ilyenkor neked kell példát mutatni a pályán, az öltözőben, a magánéletben, mindenhol. Biztatni, segíteni kell a legmesszebbmenőkig a csapattársaidat, ami nem könnyű, de megtisztelő feladat.
Ne felejtsük el azt sem, hogy az utolsó mérkőzésen úgy léptél pályára a Vác ellen, hogy akkor már apa lettél. Először is ehhez gratulálok, és jó egészséget kívánok a családnak. Mennyire volt más így játszani?
Köszönöm szépen a családom nevében is. Másabb sokkal, nagyon nagy örömöt, és büszkeséget éreztem. Kívánom, hogy aki még nem élte át ezt, egyszer tapasztalja meg, hogy milyen érzés. Semmihez sem hasonlítható, csodálatos dolog ez. A pályán eddig is mindent megtettem, de a fiamért még jobban fogok igyekezni, hogy büszke lehessen majd ő is.
Ha egy szóval kellene jellemezned az elmúlt szezont, mi lenne az?
Küzdelem!
Mi lesz a közeli jövőben?
A foci szempontjából már arra gondolok, hogy mi lesz a következő szezonban, ugyanis ismét össze kell rakni egy új csapatot. Szerintem ebből a gárdából nem maradunk sokan. Nekem még van egy évig szerződésem a klubnál, azért is fogalmaztam így. Meglátjuk, hogy hogyan alakul majd a nyár. Ami a magánéletet illeti, először egy kicsit pihenek majd a családommal, minden új lesz, hogy ott lesz Bence, a kisfiam.
Csapatkapitányként van-e valami üzeneted?
Igen. A szurkolókhoz szeretnék szólni. Először is köszönjük az egész éves támogatást. Nagyon fontos, hogy ott állnak mögöttünk mindig. Ez a klub mindig arról volt híres, hogy családias a légkör, családias a hangulat. Szeretném, ha ez a következő szezonban is így lenne. Én a jövőmet mindenképp Balmazújvárosban tervezem, és ez független attól, hogy még van szerződésem is a klub felé. Együtt bármire képesek lehetünk, fogjunk össze, és csináljuk tovább a dolgunkat a Sporttéren is. Várunk mindenkit a következő bajnoki évadban is!
P.I.
