A héten középpályásunkkal (Domokos Bálint) beszélgettünk a hétvégi vereségről, az e heti munkáról, valamint csákvári, és balmazújvárosi “élmenyieről”.
Vasárnap Csákváron egy hosszú veretlenségi sorozat szakadt meg. Hogy emlékszel vissza a mérkőzésre?
Az igazat megvalva, nagyon szomorú vagyok, ugyanis, ha nyertünk volna, akkor a 7. helyen várhattuk volna a következő mérkőzést, de így sajnos lecsúsztunk a 12. helyre. Úgy gondolom, hogy ez a csapat simán képes odaérni az első 6-ba, és remélem, hogy sikerül visszatérnünk az eddig jól bevált útra.
Te játszottál a Fejér megyei együttesben anno. Milyen volt a visszatérés?
Először furcsa érzés fogott el, mert mióta eligazoltam onnan, most volt először, hogy újra játszhattam a csákvári pályán. Ugyanakkor jó érzés is volt, hiszen sok ismerős arccal találkoztam, itt voltam valaha NB3-as bajnok is, és két szép évet tölthettem el ezen a helyen.
Most már viszont a mi csapatunkat erősíted. Adódik a kérdés: hogy érzed magad Balmazújvárosban?
Nagyon jól érzem magam itt! Az emberek pozitívak, szeretik a focit és nagyon segítőkészek. A csapategység elég hamar kialakult. Mindenki tud küzdeni saját magáért és a társaiért is, ami igazán nagy szó szerintem egy ilyen fiatal csapatnál! Az összes játékos nyerő típus és a győzelemért mindent megteszünk, még akkor is, ha néha ez egy-egy rossz eredménnyel párosul.
A hétvégén nem lesz tétmeccsünk. Mennyivel másabb így ez a hét, a felkészülés?
Most jól jön ez a kis szünet. Az elmúlt két hétben öt tétmeccsen vagyunk túl, ami mind mentálisan, mind pedig fizikálisan elég kimerítő volt. Ilyenkor viszont, amikor nicns tétmérkőzés, kicsivel nehezebbek az edzések pont azért, hogy megkapjuk a megfelelő terhelést, hiszen a bajnokságnak még messze nincs vége, nem beszélve arról, hogy a következő fordulóban hazai pályán szeretnénk jó eredményt elérni a Győr ellen (is).
P.I.
